2017. Április 26. szerda
A fokozatos kihűlés -  A fagyás
A magas hegyek téli túrázóit szigorú szabályok betartására kötelezik. Induláskor ellenőrzik felszereléseiket, ruházatukat, a későbbiekben pedig időről időre jelentkezniük kell a menedékházakban. Ha pár óránál többet késnek, hegyi mentőket küldenek felkutatásukra, mert az eltévedt, kimerült kirándulókra mindenekelőtt nem a lavina és a farkascsorda jelent halálos veszedelmet, hanem a farkasordító hideg.

A hidegtűrés jelentős egyéni eltéréseket mutat. A hidegártalom létrejöttét sokféle tényező befolyásolja, kialakulásának veszélyét a rossz általános állapot, az idős kor, az alkoholfogyasztás, továbbá narkotikumok és nyugtatók szedése stb. jelentős mértékben fokozza. A probléma bekövetkezhet az erős, nagy sebességű széltől és a hideg víztől is.

lehűlés, fagyáslehűlés, fagyás

A hőveszteség vízben kb. 25-ször nagyobb, mint a levegőben, amit tovább fokozhat az áramlás. Ez utóbbi az oka annak, hogy míg kevésbé hideg vízben a mozgás előnyös lehet, nagyon hideg vízben a testmozgás egyrészt gyorsítja a kimerülést, másrészt az áramlás révén fokozódik a hűtőhatás. Ezek alapján könnyen megítélhetjük, hogy milyen veszélyt és mekkora fizikai teljesítményt jelent, amikor néhány elszánt ember télen zajló folyókat úszik át, vagy jeges tavak lékeiben mártózik meg.

A hidegártalmak között megkülönböztetünk lokális és szisztémás lehűlést (hipotermia) illetve fagyást (pernio). Bármilyen külső hőváltozás először a bőrt éri. Hideg hatására az erekben azonnali érösszehúzódás jön létre a hőveszteség csökkentésére, majd a szervezet fokozza a hőtermelést. Ez utóbbi hőveszteséget okoz, melynek következménye a bőr kipirulása. A szervezet hőszabályozása nem képes kompenzálni a hosszú ideig tartó hideghatást, a bőr lehűl. 25 fokos bőrhőmérséklet alatt lassul a szöveti anyagcsere, az oxigénhiány következtében a bőr szederjessé válik. Ha tovább csökken 15 fok alá a bőr hőmérséklete, az rózsaszínűvé válik, úgy tűnik, mintha jól el lenne látva oxigénnel. Ekkorra azonban már végbemegy a szövetkárosodás az akadálytalan vérkeringés hiánya, a kiserek trombózisa és a fagyás miatt.

A fokozatos kihűlés

Az embert kihűlés fenyegeti, ha a szervezet az egész testre vonatkozó hőtermelést nem tudja a szükségletnek megfelelően fokozni (szisztémás hipotermia). Például a hosszú ideig, esetleg igen alacsony hőmérsékleten történő hideghatás estében (kimerült, eltévedt hegymászóknál), de még a viszonylag átlagos hőmérsékleti környezetben is (csecsemőknél, ill. idős legyengült embereknél, akut alkoholfogyasztásnál) bekövetkezhet a szisztémás hipotermia.

Kezdetben a testhőmérséklet 1-2 fokos csökkenésénél izomremegés, szapora pulzus és gyors légzésszám észlelhető, kissé emelkedik a vérnyomás. Új egyensúlyi állapot alakul ki. Ha tartós a hatás, a hőszabályozás kimerül, a testhőmérséklet folyamatosan csökken, a remegés megszűnik, bágyadtság, álmosság, érzékcsalódások jelentkeznek. A pulzus- és légzésszám ritkul, felületessé válik, a vérnyomás csökken, ritmuszavarok lépnek fel. Ezt eszméletlenség követi, ami megegyezik az ún. tetszhalál stádiumával. Kb. 27-20 fokos belső testhőmérsékletnél csökken a vércukorszint, a pupillák kitágulnak, végül a keringési rendszer bénulása vagy kamrafibrilláció következtében beáll a halál.

Mentő hívása csak nagy kiterjedésű égés, súlyos roncsolásos metszett-vágott sebek, erős vérzés, jelentős közérzetromlással járó rosszullét esetén indokolt. Égési sérülés után kerüljük a bosszúság csökkentésére vagy a jó kedély helyreállítására – a szeszes italok fogyasztását, mert vizet vonnak el a szervezetből!

Mit tegyünk, ha lehűlt embert találunk

Az orvosi segítség megérkezéséig azonnal és egyenletesen próbáljuk felmelegíteni a bajbajutottat. Csavarjuk több, meleg takaróba. Kerülnünk kell azonban az aktív mozgatást, a hirtelen nagy mennyiségű meleg folyadék itatását! A helyszínre érkező orvos a keringés és a légzés biztosítása után glükózsóoldat infúziót ad.

A fagyás

A lokális hipotermia leggyakrabban a végtagok, valamint az arc kiálló részein, vagyis a hideghatásnak leginkább kitett testrészeken alakul ki. Veszélyt jelent a szoros vagy átnedvesedett ruházat. A fagyást a szövetkárosodás szempontjából két fő csoportra oszthatjuk.

Hideghatásra fagydaganat (végtagokon vörös, viszkető bőrjelenség) alakulhat ki, a szövetek tényleges megfagyása nélkül. Ödémával, hólyagképződéssel járhat, feltehetően azért, mert az érintett (lehűlt és a cipő által nyomott) területen hajszálérsérülések alakulnak ki, majd felmelegedéskor a sérülésen át hólyagokat okozva plazma szivárog a szövetekbe. Fehérjedús ödéma keletkezik, mely később szervülhet, ez a fagydaganat.

Szövetkárosodással jár a fagyás, amit több fokozatra tagolunk:

• Az elsőfokú égőszúró, idővel csökkenő fájdalommal jár a fagyott testtájon. A bőr sápadt, hűvös, később kipirul, szederjessé majd ödémássá válik.
• A másodfokú fagyás jellemzője, hogy plazmatartalmú hólyagok jelennek meg, ezek megrepedhetnek, helyükön nehezen gyógyuló fekélyek keletkeznek.
• A harmadfokúnál szövetelhalás jön létre, a hólyagok megrepednek, tartalmuk a bőrfelszín alatt összefolyik, a bőr piszkosszürke lesz, üszkösödik (gangréna)
Fagyás után az érintett végtagok fokozottan érzékennyé válnak az újabb hideghatásra.

Hogyan vehetjük elejét a hidegártalmaknak? Legfontosabb a megelőzés: meleg, száraz, több rétegű ruhával, ami legyen kényelmes, nem szoros, és a felső réteg lehetőleg szélvédő. A kimerítő, téli túrákon semmiképp se fogyasszunk alkoholt, és kerüljük a dohányzást is.


Szerző: Dr. Mazányi Ferenc
belgyógyász és oxiológus szakorvos
2006. 09. 06. (Aktualizálva - 2012. 07. 19.)
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés