Erdei vérszívó: a kullancs

Kevés üdítőbb, egészségesebb és szórakoztatóbb családi elfoglaltság létezik az erdei kirándulásnál. Van azonban egy aprócska lény, amely alig várja, hogy kitegyük lábunkat az aszfaltdzsungelből, és ránk vetve magát megízlelje vérünket. Igaz, nem áhítozik többre néhány cseppnél, mégse becsüljük le. A kullancs hisz róla lesz szó az alábbiakban nem azért veszélyes, mert elvesz tőlünk valamit, hanem attól, amit kaphatunk tőle.

Mérete, külseje

A kullancs (amíg éhes) meglehetősen parányi. Hossza ilyenkor 2-6, szélessége pedig 2-4 milliméter. Fogyókúrásnak is mondható étrendje ilyenkor nem más, mint a növényeken lecsapódó harmat. Egy kiadós vérebéd után azonban méretei sokszorosára nőnek: jóllakottan hossza a 10-20, szélessége az 5-10 mm-t is eléri. Az étkezés a hímeknél néhány óráig, a nőstények esetében 5-7 napig tart.

Előfordulási helyei

A kullancsok éppúgy előfordulnak a tengerszinten, mint a kicsivel magasabban található füves pusztákon, a különböző lombhullató erdőkben vagy a nagyvárosok apró zöld foltjaiban, sőt egyes fajok még a hegyvidékek barlangjaiban is találnak maguknak gazdaállatot (s nem csupán a kósza barlangászokat).

Sík vidékeken elsősorban olyan helyen várnak áldozataikra, ahol nincs mezőgazdasági termelés. A hegyekben 1300-1500 méter magasságig merészkednek fel. Feljebb már nemigen, tekintettel a ritkuló növény- és állatvilágra, a megjelenő fenyvesekre. A fák közül elsősorban a tölgyeseket kedvelik, ki nem állhatják ugyanakkor a különböző fenyőfajtákat és a bükkösöket.

Nagyban befolyásolják e vérszívók életét az időjárási viszonyok is: míg délebbre a kullancsok egész évben fellelhetők, addig északon csupán a melegebb hónapokban számíthatunk rájuk.

Nem válogatós

Egyes kullancsok mindhárom fejlődési szakaszban (lárva, nimfa, imágó) ugyanazon gazdaállaton élősködnek, míg mások a különböző fejlődési szakaszokban más-más nagyságú gazdaállatot keresnek maguknak. A nagyobb termetű állatokon, illetve az emberen már csak kifejlett kullancsok képesek sebet ejteni. Talán kevésbé ismert, de nem minden kullancsfaj tartja elég jónak a mi vérünket. Akadnak olyanok, amelyek kizárólag bizonyos fajta emlősökön, illetve madarakon élősködnek. Legtöbbjük azonban nem ilyen válogatós.

Hogyan fertőz?

A kullancsok különböző vírusokkal, baktériumokkal lehetnek fertőzöttek, amelyek a vérszívás során szervezetünkbe kerülhetnek. A kullancs ugyanis a felszívott vért az eredeti térfogatának mintegy harmadára sűríti, s az így feleslegessé vált folyadék tekintélyes részét nyálával együtt visszaengedi áldozatába.

E nem túl gusztusos, ám annál veszélyesebb szokás következményeivel, a kullancsok által terjesztett betegségekkel, illetve az ellenük való védekezés taktikájával és eszközeivel a következő részben ismerkedhetnek meg.

A kullancsok által terjesztett betegségek közül a legismertebbek a kullancs-encephalitis (agyvelőgyulladás), valamint a Lyme-kór. Hazánkban és a környező országokban ez előbbi kórokozója a Flavivírus (Arbovírus), mely a kullancsok mintegy 1%-ában van jelen.

Ossza meg:

Kövessen minket: