2019. December 07. szombat
Alapismeretek -  Eloszlatni a félelmeket -  Kis gyógyszertani továbbképzés -  Az altatás fázisai -  Miért hall vagy emlékszik a beteg? -  Komolyan véve
Aki műtétes szakmában dolgozik, jól ismeri azt a kötetlen légkört, amelyben az operációk zajlanak. A laikusok pedig a média jóvoltából szerezhetnek információkat a zárt világban történő eseményekről. Csakhogy minden beteg számára sorsdöntő jelentőségű egy-egy műtét, legyen az kicsi vagy nagy.

Amikor valaki halálfélelemmel küszködik, vagy gondolatban azt mérlegeli, felébred-e, megmarad-e az érelmeszesedéses lába vagy amputálni kell, képes lesz-e egyáltalán normális, önálló életvitelre vagy másokra lesz ráutalva – gondolom, nem szívesen hallana idétlen vicceket vagy arról szóló történeteket, hogy az orvos kivel teniszezik, mit csinál magánéletében, milyen barátnői vannak.

műtő, műtét, altatásA laikusok valószínűleg keveset tudhatnak arról, hogy mit hall a páciens az operáció során, illetve mire emlékszik ezt követően. Szinte hihetetlennek tűnik, de egy mozdulatlanul, fájdalommentesen fekvő beteg az altatás során, a műtét alatt igenis sok mindent hallhat. Hogy miért, erről lesz szó az alábbiakban.

Alapismeretek

A külvilág ingerei mindig tény, hang, szagok, hideg-meleg, nyomás vagy fájdalom formájában jelentkeznek. Érzékszerveinken keresztül, idegpályákon át jutnak be ezek az ingerületek központi komputerünkbe, az agyba, amely feldolgozza őket. Az érzelemvilág, a habitus, a személyiség és még sok egyéb tényező nagymértékben képes módosítani az ingerületek erősségének megélését. Köztudott, hogy vannak egyének, akik egy injekció hatására is sírnak és hisztériáznak vagy esetleg eszméletüket vesztik, míg mások az igen fájdalmas infarktusukat is képesek lábon kihordani, zokszó nélkül.

Az emlékek, a jó és rossz élmények az agy speciális struktúráiban tárolódnak, és bármikor lehívhatók. Természetesen e rögzült emlékképek az idő múlásával módosulhatnak, szelektálódhatnak. Másodpercek alatt megszámlálhatatlan impulzus ér bennünket a külvilágból, s mindez érzeteinkben nyilvánul meg. A vegetatív (akaratunkról független) idegrendszer e változásokat követi, modifikálja. Például szívünk gyorsabban ver („a torkunkban dobog"), verejtékezünk, izzadunk, bőrünk kipirul stb. Képesek vagyunk arra is, hogy nem megélt eseményeket a tévén látottak és a szomszédoktól hallott hírek alapján rekonstruáljunk.

A mesterségesen létrehozott gondolatok kellemes, kellemetlen vagy közömbös érzeteket válthatnak ki belőlünk, sokszor félelemmel töltenek el. Agyunk működése sok szempontból már ismert, de tudásunkban még számtalan fehér folt éktelenkedik. Egy dolog bizonyos: nincs kél tökéletesen egyforma ember, akinek gondolatvilága is teljesen azonos volna, jóllehet az idegrendszerünket felépítő struktúrák, idegpályák és idegsejtek többé-kevésbé megegyeznek.

Eloszlatni a félelmeket

Korántsem lényegtelen, hogy milyen lelki állapotban kerülünk be a műtőbe. A „rejtelmes" beavatkozások előtt bizonyos szintig mindenkit fel kell világosítani, hogy mi is fog történni vele. Félelmeit, kételyeit el kell oszlatni, ugyanakkor becsapni sem lehet. Műtét előtt a beteg mind az operáló orvostól, mind az aneszteziológustól (altatóorvos) részletes felvilágosítást kell hogy kapjon, és ezt követően adja írásbeli beleegyezését.

Kis gyógyszertani továbbképzés

Milyen altatószereket használunk és miért? Milyen hatást várunk tőlük? Milyen fokozatai vannak az altatásnak?

A teljesség igénye nélkül a következőket érdemes megjegyeznünk. Általában háromféle gyógyszert használunk altatás során. Nyugtatókat és altatókat (szedatívumok), fájdalomcsillapítókat (ezek általában ópiumszármazékok, tehát kábítószerek), illetve izomlazítókat. Szedatívumokat mind a műtéti előkészítésben, mind a műtét során alkalmazunk. Hatásukra szorongásaink mérséklődnek, a külvilág ingerei majdnem semlegessé válnak. A kábító fájdalomcsillapítók – mint nevükben is benne rejlik – két funkcióval is bírnak, de ennek ellenére önmagukban nem elégségesek műtéti érzéstelenítésre. Izomlazítók nélkül képtelenek volnánk egy nagyobb műtét során a légzési munka terhét levenni a szervezetről, ráadásul a fent említett két gyógyszercsoport is kedvezőtlenül befolyásolja az optimális spontán légzést.

Mind az altatószerek között, mind egyéb más gyógyszerek között pozitív és negatív irányú kölcsönhatások vannak. Úgyszintén befolyásolják az altatószerek hatását a szervezet akut folyadékállapota, ionháztartása és az egyéb betegségtényezők. Az altatógázok önmagukban is képesek komplex narkotikus, izomlazító hatást elérni.

Ezek a gyógyszerek az idegrendszer különböző szintjein képesek ideiglenesen és visszafordíthatóan gátolni a bejutó ingerületek tudatosulását, illetve átmenetileg kiiktatják a fájdalomra adott, védekező motoros reflexválaszt.


A cikk folytatódik - 1/2. oldal
1.  |  2.  |  következő ›utolsó »
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés