A szén-monoxid legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy sokáig észrevétlen maradhat: ez a levegőnél kissé könnyebb gáz ugyanis teljesen színtelen és szagtalan. Belélegezve a tüdőn keresztül gyorsan a vérkeringésbe kerül és körülbelül kétszázszor erősebben kötődik a vörösvértest oxigént szállító részéhez, a hemoglobinhoz, mint az oxigén. Így a szén-monoxid az oxigénmolekulák helyébe lép a vörösvértestekben és a sejtek oxigénhiányos állapotát okozza. A szén-monoxid az ún. tökéletlen égés során képződik a tüzelőberendezésekben (kazánok, kályhák, vízmelegítők, tűzhelyek stb.). Létrejöhet hagyományos tüzelőanyagok (szén, fa) mellett illetve olaj és földgáztüzelés során is. A szénmonoxid-mérgezések többsége télen történik, amikor a fogyasztók használják a fűtőkészülékeiket, de nem ellenőrzik, hogy azok állapota, légutánpótlása megfelelő-e, illetve, hogy a zárt térben való használat során megfelelő-e a helyiség szellőzése. Előfordult nem egyszer, hogy a készülék megfelelő műszaki állapotban volt ugyan, viszont nyílászárók cseréjére került sor, és az új, tökéletesen záródó ablakok mellett a helyiségben „elfogyott a levegő”, veszélyes mértékben felgyűlt a szénmonoxid.
A szénmonoxid-mérgezés tünetei
A levegő szén-monoxid tartalmának egészségügyi határértéke 35 ppm (ppm = pars per million, azaz egymillió gázmolekulából legfeljebb 35 lehet szénmonoxid). A 200 egység szén-monoxid tartalmú levegőn tartózkodók 2-3 óra után enyhe fejfájást, szédülést, kábultságot, nyugtalanságot éreznek. Az egyre magasabb koncentráció egyre súlyosabb tüneteket okoz , és egyre rövidebb idő alatt: 400 egységnél egy-két óra múlva erős fejfájás, hányinger, három óra elteltével pedig életveszélyes állapot alakul ki. 800 egységnél 45 percen belül szédülés, émelygés, izomgörcs, két órán belül ájulás, 9000 egységnél pedig egy-két percen belül légzésbénulás, halál következik be. A szénmonoxid-mérgezés jellegzetes tünete, hogy a bőr cseresznyepirosra színeződik.
Az elsősegélynyújtó legfontosabb feladata szén-monoxid mérgezés esetén, hogy az áldozatot a lehető leghamarabb levegőre vigye és azonnal mentőt hívjon. Vigyáznia kell azonban magára is, mert a méreggel teli, zárt légtérben ő is veszélyben van, ezért első teendő ajtót-ablakot nyitni, hogy a gáz kiszellőzhessen. Ha a gázmérgezett személy eszméletlen, netán hányt, akkor a fulladás is fenyegeti, ezért a szájüregét ki kell tisztítani, a légútjait járhatóvá tenni, lélegeztetését megkezdeni. A mentők száz százalékos oxigénnel lélegeztetik a gázmérgezettet, mivel a szénmonoxid-hemoglobin szint felezési ideje a vérben tiszta oxigén belélegeztetése mellett lerövidül. Ha lehetséges, ki kell kapcsolni a tüzelőberendezést (gáz-, vagy olajkészüléket, garázsban járó gépjárműmotort, stb.), hogy a szén-monoxidnak ne legyen utánpótlása. Az épületbe visszatérni csak akkor szabad, ha a szellőztetés után a levegő szénmonoxid-tartalma az egészségügyi határérték alá csökkent, a szakemberek pedig gondoskodtak a „bűnös” tüzelőberendezés, vagy a hiányos szellőzőrendszer kijavításáról. A balesetek megelőzéséhez nagyon fontos évenként elvégeztetni a füstelvezető csövek ellenőrzését, kitisztítását, a gázkészülékek felülvizsgálatát. A szénmonoxid-balesetek hátterében lehetnek eldugult, kellő huzattal nem rendelkező kémények, rossz tömítésű füstelvezetők, nem megfelelően szellőző, esetleg nem rendeltetésszerűen működtetett fűtőberendezések, bojlerek, kazánok, gáztűzhelyek, illetve okozhat ilyen tragédiát a benzinüzemű motorok, gépek, a széntüzelésű grillek, sütők használata zárt térben. Előfordul nemegyszer az is, hogy nyílászáró-csere után a légmentesen záródó új ablakok-ajtók mellett nem elégséges a levegő-utánpótlás, ami tökéletlen égéshez, szénmonoxid keletkezéséhez, illetve a kéményből égéstermék visszaáramlásához vezethet.
Létezik olyan otthoni és irodai használatra tervezett, elektrokémiai mérőszenzoros műszer, amely már alacsony szénmonoxid-koncentráció mellett is érzékeli a gáz jelenlétét, és hangosan riasztva figyelmeztet a mérgezés veszélyére. Ilyen készülékeket már néhány ezer forintért be lehet szerezni, mindenképpen érdemes ily módon is gondoskodni a biztonságról.