2020. Január 23. csütörtök

válaszok: párkapcsolati tanácsadás

Máriás Móni párkapcsolati tanácsadó válaszol


Az előző barátnője követelődzve a páromba kapaszkodik
Végső elkeseredésemben fordulok Önhöz.
Kicsit több mint 1,5 éve élek élettársi kapcsolatban a párommal, amiről azt hittem mindent elsöprő lesz. Nem is lett volna gond, ha nem derült volna ki időközben, hogy van egy legjobb barátja, aki nem mellesleg, a volt barátnője is.
Kapcsoltuk évekkel ezelőtt lezárult ugyan (elmondások szerint a gondokat főleg a szexuális életük nem megfelelő működése okozta, illetve az ezek miatti konfliktusok, és 1 év után a párom szakított vele), de a lány hátteréből fakadóan, nem sokkal ezután újra együtt laktak, majd éveken keresztül szoros barátok, illetve élettársak maradtak - elvileg szexuális kapcsolt nélkül.
Amikor a mi kapcsoltunk elindult, külföldön tartózkodtunk, és ugyan tudtam erről a barátságról, de az már csak hónapokkal később derült ki, hogy ez mennyire szoros, és hogy mennyire kötődnek egymáshoz ( majdnem minden nap beszéltek telefonon ).
Egy idő után azonban ezek a beszélgetések egyre csak érdekesebbé váltak, úgy értem naponta többször is beszélgettek, én pedig nagyon sokat veszekedtem emiatt a párommal, aminek hamarosan sajnos az lett a következménye, hogy megromlott a kapcsolatunk - egy időre külön is költöztünk.
Pár héttel később elhatároztuk, hogy megpróbáljuk megoldani ezeket a gondokat, de mivel, hogy a lánynak pánikbetegsége is lett, illetve nagy teher volt rajta, és sokszor fenyegetőzött öngyilkossággal is, és egyébként is haza kellett költöznünk külföldről, ezek a problémák sajnos nem tudtak megoldásra kerülni.
A lány ugyanis nem csak barátnak, hanem családtagnak/ családhelyettesítőnek ( van egyébként családja, csak szerinte nem jól bánnak vele, de erről nem sokat tudok, egyébként 28 éves a lány ) tekinti a páromat, akit folyamatosan felelősségre von azért, mert nincs vele hetente többször, amiért énmiattam nem tudnak annyit találkozni (merthogy én nem szeretném). Rengeteget veszekedünk emiatt, már lassan egy éve, illetve ők is, mivel a párom felelősnek érzi magát miatta, illetve sokszor olyanokat ígérget neki, amit ő sem gondol át (ő a testvére, ezért bármikor támaszkodhat rá, minden nap fognak találkozni, amíg a vizsgáit le nem teszi, jöhet velünk külföldre lakni, ha megyünk stb.)
Mindemellett volt amikor a lány tőlem is azt kérte, hogy mi szüneteltessük a kapcsolatunkat, amíg ő le nem vizsgázik vagy költözzünk össze hárman, aztán meg, hogy itt akar aludni nálunk heti kétszer)
Azt gondolván, hogy ez csak nem tarthat örökké, illetve , hogy tegyek az ügyben, hogy a helyzet javuljon, belementem, hogy a vizsgaidőszak végéig heti háromszor, majd a végén minden nap találkozzanak, hogy ő tudjon tanulni. Nagyon nehéz időszak volt, életem legnehezebbike, veszekedésekkel teli, de ennek már egy hónapja vége, és most újabb probléma merült fel, miszerint a másik segítője ( aki szintén a volt barátja ) elköltözött, és újra egyedül maradt, ezáltal nem elég neki, ha heti egyszer találkoznak a párommal, most már megint egyre több, és több alkalmat zsarol ki a páromból, mindenféle keserves sírógörcsökkel, fenyegetésekkel, lelki terrorral.
A párom pedig annyira érzékeny, hogy csak magát tartja felelősnek ezért a helyzetért, merthogy nem tudja megfelelően kezelni. Pedig már voltak orvosnál is, illetve a lány jár pszichológushoz, illetve a szakmája sem áll távol tőle. Mára már annyira elfajult a helyzet, hogy kiderült, hogy a párom titokban is találkozott vele, tehát hazudott nekem, pedig megbeszéltük, hogy le fogják redukálni a találkozásokat, illetve, hogy megpróbál a lány a saját lábára állni, mind lelkileg, mind anyagilag.
Mai beszélgetésünk úgy végződött a barátommal - már nem először - hogy neki egyikünkre sincs szüksége, mert ő csak nyugalmat akar, és az örökös veszekedésből, meg feszültségből elege van, és mindkettőnket el fog hagyni, nem beszélve arról, hogy a szerelme eléggé ingatag irántam egy ideje, azt mondta, ha veszekszem akkor nem szerelmes belém, egyébként meg igen - mondjuk ezt sem értem igazán.
Nem tudom,hogy ez hova vezethet, sokszor gondolkodom azon, hogy elhagyjam, de nagyon szeretjük egymást, és szeretnénk ezt megoldani valahogy, de sajnos nincs rá megoldásunk.
Mindenkit felemészt ez az egész, a lányt is, aki teljesen azt gondolja, hogy az elvárásai reálisak, hiszen a barátom az ő családja és segítője, legjobb barátja, és felelősséggel tartozik érte. A barátom pedig csak segíteni akar neki, hogy ne legyen boldogtalan és ne legyen lelkiismeret furdalása amiatt, hogy a lány nem boldog, mindemellett szerinte vannak a lány szemszögéből reális elvárások, szerintem pedig mind egészségtelen és beteges.
Mindeközben természetesen a lány szerint én vagyok a hibás, hogy a barátom nem úgy viselkedik vele ahogy régen, mert én nem tudom elfogadni az ő barátságukat - és ezzel folyamatos feszültségben tartom a barátomat - illetve folyamatosan zargat, hogy meggyőzzön arról, hogy neki milyen rossz, és hogy szüksége van a barátomra, mint lelki társra.
Volt időszak amikor ellenálltam, és nem reagáltam semmire, de ez sem vezetett eredményre.
Én már elmúltam 30, szeretnék családod alapítani, de ilyen körülmények között nem lehet élni, tervezni, boldog kapcsolatot teremteni.



Kedves Hölgyem!
Nagyon komoly problémát vetett fel! A helyzet nem a normalitás kategóriájába tartozik! Egy beteg ember követeléseinek nem szabad áldozatává válniuk. Nem szabad a diagnózist felállítanom, de az egészen biztos, hogy kedvese nem tud ennek a lánynak segíteni! Biztos vagyok abban, bármit megengednek neki, sohasem lesz elégedett. Nem tudom, hogy szerelme ezt miért nem látja be. Lehet olyan sorshelyzet, amikor vállalnunk kell egy beteg szülő vagy gyermek melletti helytállást. De ez nem egy kényszerhelyzet, ezt - ki tudja mi okból - párja magára akarja vállalni. Jó lenne tudni, miért. Nagyon fontos, hogy erre őszintén válaszoljon! Azt gondolom, kedvesének el kell döntenie, az Önök közös életét választja-e, vagy egy életen keresztül áldozatot vállal valakiért, akin amúgy nem fog tudni segíteni. A kettő együtt nem fog menni. Mindegyikünk a saját életéért felelős! Ha párja nem képes dönteni amellett, hogy Önnel szeretné-e élni az életét, akkor elveszíthetik egymást! Ne így legyen!
Máriás Móni




Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés