2020. Augusztus 03. hétfő

válaszok: párkapcsolati tanácsadás

Máriás Móni párkapcsolati tanácsadó válaszol


Nővérem visszahúzódó és teljesen elzárkózik a kapcsolatteremtéstől
Nővérem problémájával fordulok Önhöz, amire édesanyám és mára már az egész család megoldást keres. Nővérem 26 éves, vegyészként diplomázott idén januárban, és most nemrégen kapott munkát Budapesten. Mindig is zárkózott, szűkszavú, illedelmes és tisztelettudó volt, talán túlságosan is. Egy lány, aki már általános iskolában tele volt komplexusokkal mind a külsejét, mind személyiségét, mind tudását illetően. Sohasem szerzett igazi barátokat, nehézséget jelent számára a kommunikáció, a másokkal való kapcsolatfelvétel. Amikor akadt is valaki, akivel rövidtávon megértették egymást, végül mindig csalódott, kihasználták jólelkűségét, naivságát, bizonytalanságát.
8 évvel ezelőtt sikerült nagy mesterkedéssel (édesanyám, néhány ismerős és jómagam közbenjárásával) összehozni nővéremet az akkori szimpátiájával, akivel gyerekkoruk óta ismerték egymást, táncpartnerek voltak a helyi tánciskolában. Kapcsolatuk 7 és fél esztendeig tartott, amelynek tavaly nyáron a diplomázás előtt, a fiú vetett véget, mondván, hogy oda a szerelem, őt már csak barátság fűzi nővéremhez. Nem is kell mondanom, hogy egy világ dőlt benne össze ekkor, nem is sikerült az államvizsgája elsőre. Ami a lényeg, hogy ez a partnerkapcsolat igencsak eltért az ilyen korban (26 éves lány és 27 éves fiú között) megszokottól. A fiú is nővéremhez hasonló vérmérsékletű, a fizika és matematika tudományának élő, csendes, kissé gyámoltalan. Az idő alatt, amíg együtt voltak, nem igen jártak szórakozni, barátaiktól elhidegültek, egymást húzták vissza az Élettől. Ami pedig a legaggasztóbb, hogy semmiféle szexuális kapcsolat nem jött létre köztük. Az első csók, amiről nővérem undorral számolt be, kapcsolatuk 5. évében csattant el, de ezen kívül más egyéb nem történt (erről nőgyógyászati igazolás is akad), annak ellenére, hogy nagyon sűrűn töltötték az éjszakát együtt. Sokszor próbáltunk erről testvéremmel beszélni, de mindig talált kibúvót, ha pedig mondott is valamit a szexszel kapcsolatosan, azt viszolyogva, ímmel-ámmal tette, mintha bűn lenne még csak említeni is. Ez azért különös, mert keresztények vagyunk ugyan, de a vallás nem meghatározó családunk életében és ez alól nővérem sem kivétel. Véleményem szerint, szüleimtől sem láthatott elrettentő példát, egészséges mindenki más viszonya a szexhez és az erotikához a családban. Sőt, az átlagosnál jobb a kapcsolatunk szüleinkkel is, szinte mindent megbeszélhetünk velük, mindenben támogatnak, mellettünk állnak és végtelenül szeretnek.
Ezért állunk kicsit értetlenül a dolog előtt, már mindenfélét kipróbáltunk, hogy jobb belátásra bírjuk. Volt, hogy nem említettük, nem zaklattuk ezzel, hátha a mi szavaink kényszerérzetet váltottak ki benne és most már a „csak azért sem” érzés miatt nem változtat a dolgon, vagy gondoltuk, hogy a fiúval lehet esetleg valami probléma, de az évek csak teltek és nincs változás.
Reméltük, hogy a budapesti munka, a nagyvárosi élet segít majd nővéremnek kicsit megnyílnia a világ előtt, de mintha rosszabb lenne, mint azelőtt. Magába zárkózott, kedvetlen, kiábrándult és ezen már az sem változtat, hogy az ex-barát most könyörögné vissza magát nővéremhez, a tenyerén hordozza, de ő már nem akarja újrakezdeni a kapcsolatot (ami talán nem is nagy baj). Viszont, most nagyon egyedül van, magányos és hiába próbálunk, nem tudunk rajta segíteni.
Véleményét, tanácsát kérném, hogy hogyan lehetne kicsit felrázni nővéremet, felnyitni a szemét, mivel lehetne önbizalmát, önértékelését és az élethez, szórakozáshoz, élvezetekhez való viszonyát jobb irányba terelni?
Az aggódó kishúg



Kedves Aggódó!
Nagyon megható az aggodalma, de nem gondolom, hogy válaszom megnyugvást hozhat az Ön számára! Azt gondolom, azt hiszi Ön és a családja is, hogy a saját értékrendjük boldogságot hozhat a nővére számára. Már tettek is erre kísérletet, de talán Ön is belátja, nem hozott sok eredményt és sikert. Az, hogy a nővérét miért nem vonzza a szex, nem tudom, és Önök sem tudnak erre magyarázatot találni. Egyben biztos vagyok! Csak annak lehet segíteni, aki azt igényli és kéri. Ha a testvérének nehézségei vannak az életével kapcsolatban, akkor szakember segítségét kell kérnie! De ez csakis akkor lehet eredményes, ha ezt Ő maga szeretné! Jó lenne, ha Önök annak örülnének, hogy jó szakmát választott, elégedett a munkájával és boldogul Budapesten. Nem azonos életeket élünk, nem azonos másokkal a sorsunk, és lehet, hogy az is fájdalmas a testvérének, hogy ismeri aggodalmukat. Önök fogadják Őt el olyannak, amilyen, és úgy szeressék Őt, ahogy van. Ezzel segíthetnek a legtöbbet Neki!
Máriás Móni




Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés