2020. Január 21. kedd

válaszok

Dr. Füredi Júlia pszichológus válaszol


"Rossz érzések"

Tisztel Doktornõ!

16 éves leánygyermekem a következõ nehézségekkel küzd:

Egyik pillanatról a másikra sírni kezd. Az okát nem tudja megmondani. Félelmei vannak az iskolától, a tanároktól, az emberektõl. Nem mer odamenni, ha egy csoportosulás lát (pl. buszmegálló) mert fél, hogy lenézik, vagy kinevetik. A buszon rászólt egy ismeretlen férfi, mert kinyitotta az ablakot. Kislányom elmondása szerint a könnyeit nyelte, mert rosszul esett neki.

Heves szívdobogásérzés, gyomortáji nyomásérzés is elkapja olykor. Elmondása szerint "rossz érzései" vannak, aminek nem tudja az okát, és kéri a segítségemet. Már azt is mondta, hogy minek élünk, ha egyszer meg kell halni, meg mi lesz a halál után? Ugye ezek nem a depresszió elsõ jelei? Alvási problémái is vannak. Többször felébred éjjel, és nem tud hamar visszaaludni.

Mindig nagyon barátkozós, nyílt kislány volt. Ha szerepelnie kellett, akkor sem csinált belõle problémát. Jelenleg van barátja és barátnõje is. Pár hónapja nagyon "anyás" lett. Ki van éhezve a szeretetemre. Rengeteget foglalkozom vele. Minden nap megbeszéljük a történéseket, eseményeket. Többször felhívom napközben is, vagy sms-ezünk egymással.

Két hónapja váltam el a férjemtõl,(az apukájától) de ez a válás nem viselte meg õt. Ebben biztos vagyok. Sõt, nagyon örült, hogy vége lesz ennek a kapcsolatnak. Hangos szóváltások, viták soha nem voltak a házasságom alatt a gyerekek elõtt. A kislányom a "nehezen kezelhetõ" gyermek kategóriába volt sorolható. Pici korától tudtam, és igyekeztem nagyon türelmes lenni hozzá. Apukája már nem annyira. Többször meg is ütötte õt, szavakkal nevelni nem tudott.

Nos ennyi röviden az elõzményekrõl.

Most azért vagyok megijedve, mert nem tudok neki segíteni... Ezek a "rossz érzések" elég gyakran rátörnek. Próbálom neki magyarázni, hogy ez biztos a tinédzserkor számlájára írható, de azért szeretném a doktornõ véleményét, tanácsát is kikérni, hogy nyugodtabbak legyünk.

Válaszát elõre is köszönöm.

Tisztelettel:

Andrea

Kedves Andrea!

Egy anya ösztönös megérzései a gyermekével kapcsolatban gyakran megbízhatóbbak, mint bármely szakember, kívülálló véleménye. Lányával kapcsolatban is azt gondolom, hogy alapvetõen a kamaszkor számlájára írható nagyon sok tünete, úgy, mint a különleges érzékenység, a sírás epizódok, a visszahúzódás, a lét-nem lét témakörének körüljárása. Jól látja, és okosan teszi, hogy támaszt nyújt neki, nyitott arra, hogy megbeszéljék az õt foglalkoztató kérdéseket. Ha gyermeke szívesen olvas, érdemes meglepnie olyan, kamaszlányoknak szóló szakirodalommal, amely a szexualitás kérdésén túlszámos témakört érint. Így mindketten megbizonyosodhatnának arról, hogy ezek a furcsának tûnõ változások, valójában természetesek.

Azon a ponton azonban eltér a véleményünk, hogy a válásnak semmi köze a viselkedéséhez. Ha külön problémát nem is okoz, a meglévõ tüneteket mindenképp felerõsíti, hiszen a válás érzelmileg megterhelõ mindenki számára még ha belevegyül a felszabadulás érzése is. Arról nem is beszélve, hogy az apa-lány viszony a késõbbi párkapcsolatokat alapjaiban határozza meg.

Fontos, hogy most, amikor lánya az Önrõl való leválás periódusát éli és a világban való helykeresésének dilemmáit morzsolgatja, Ön legyen elég erõs ahhoz, hogy ott legyen, amikor szüksége van Önre, de ne hagyja, hogy túlzottan függõvé váljon Öntõl, akkor sem, ha látszólag most még inkább ketten maradtak egymásnak.

Ez nehéz feladat mint minden a gyermeknevelésben, de hallgasson az ösztöneire és megérzéseire, mert jó úton jár.


Dr. Füredi Júlia




Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés