Az amerikai gyerekek nagyjából öt-tíz százalékánál fordul elő diszlexia. Ezt a kategóriát eredetileg csak azokra alkalmazták, akiknél az olvasási nehézség kimagasló intelligenciával párosult, míg azokat a gyerekeket, akiknél ugyanez a probléma alacsony IQ-szinttel járt együtt, szimplán rosszabb értelmi képességűnek könyvelték el.

A Psychological Science című lap egyik tanulmánya azonban megdönteni látszik ezt a hozzáállást. John D. E. Gabrieli, a szerzők egyike, így nyilatkozott: „Arra jöttünk rá, hogy a rosszul olvasó gyerekeknek IQ-szintjüktől függetlenül ugyanazok a nehézségeik, vagyis a diszlexia független a többi kognitív képességtől.”

A kutatás során 131, hét és tizenhét év közötti gyereket vizsgáltak meg, akiket három különböző csoportba soroltak: átlagosan olvasók átlagos IQ-val, rosszul olvasók átlagos IQ-val és rosszul olvasók alacsony IQ-val. Minden gyereknek különböző szópárokról kellett eldöntenie, rímelnek-e, és a rímpárok között akadtak olyanok is, ahol csupán az íráskép alapján nem lehetett eldönteni, hogy összecsengenek-e a szavak. A feladatok megoldása közben a kísérleti alanyokat MRI segítségével figyelték meg, amely kimutatta, hogy az agy hat különböző területe, melyek mind fontosak az olvasáshoz, mennyire voltak aktívak.

Az eredmények azt mutatták, hogy a két rosszul olvasó csoport között szinte semmi különbség nem volt, mindannyian alacsonyabb aktivitást mutattak agyuk megfigyelt területein, mint az átlagosan olvasók.

A friss ismeretek fényében új módszerekre lesz szükség a diszlexia diagnosztizálásában és kezelésében is. Gabrieli fontosnak érzi, hogy a diszlexiát – hasonlóan a viselkedési rendellenességekhez – minél korábbi szakaszban kiszűrjék a szakemberek, ne csak akkor, amikor az iskolában már nehézségei lesznek miatta egy gyereknek.