2020. Augusztus 04. kedd

válaszok: párkapcsolati tanácsadás

Máriás Móni párkapcsolati tanácsadó válaszol


Attól tartok, hogy páromat ismét ellenem uszítja a családja
Előző levelem majdnem 1 éve írtam önnek, azóta minden rendbe jött. Nem voltak titkok, párom őszinte volt velem, újra tudtuk építeni a kapcsolatunkat és mindketten akartuk, sok energiát fektettünk bele. A probléma ott kezdődött, hogy újra eljött a Karácsony ünnepe. Számomra ez az ünnep sajnos, mint rá kellett döbbennem, nem a szeretet ünnepe. Ahogy közeledik, egyre jobban mardosnak a tavaly történtek eseményei. Azt hittem már rég túl vagyok rajta, de ahogy betoppant, mintha minden emlék és érzés visszatért volna és kristály tisztán látom magam előtt. Párom most egyedül utazott családjához és két hétig nem is jön haza. Megbeszéltük, hogy minden nap beszélünk telefonon. Mikor már a buszon volt én felhívtam és nagyon furcsán beszélt velem, nem is tudom olyan volt, mint aki azt mondja magában, na már megint mit akar ez .... Flegma volt és éreztem némi önteltséget a hangjában plusz, mintha le akart volna rázni. Ezt be tudtam annak, hogy fáradt. Már negyedik napja van a családjával, és azóta 3-szor beszéltünk átlag 2 percet telefonon. Mindig azt mondja, hogy most erre kérte az anyja és később beszélünk, de soha nem hív vissza. Ma is megígérte, de nem hívott. Felhívtam a húgát (van egy nővére is, de ő még mindig haragszik rám a lassan 2,5 éve történtek miatt) és egy ürüggyel megkérdeztem, hogy páromnak odaadná-e a telefont, mert nem találok valamit, amit ő pakolt el valahová. A húga azt mondta, hogy alszik. Kértem hogy fontos lenne és adja a telefonhoz de, azt a választ kaptam, hogy nem tudja felkelteni. Mióta újra együtt vagyunk visszanyerte a bizalmam, de most megint ugyanúgy viselkedik velem, mint tavaly ilyenkor, és nem tudom, hogy kockára teszi-e a kapcsolatunkat és bízik abban hogy esetleg soha nem jövök rá? Valahogy nem tudom ezt magamban rendbe rakni. Nem tudok benne vakon megbízni, pedig én őszintén szeretem. Nem hiszem azt, hogy meg tudná játszani, hogy ő is szeret, ennyi ideig biztos nem. Akkor miért ilyen furcsa velem? Ehhez hozzátartozik, hogy akárhányszor beszéltem vele telefonon, mindig végighallgatta a családjának valamelyik tagja, hogy miről beszélgetünk. Úgy érzem mintha szégyellné, hogy szeret; a családja előtt, mintha ez egy szánalmas és megvetendő dolog lenne, nem beszélve arról, hogy a nővére az abortusz után pár héttel folytatva az addigi életét, habzsolja az "élvezeteket" és megint teherbe esett. Ezzel együtt, nem tudom miért és hogyan, de úgy érzem, mintha újraélném a tavaly történteket, csak most egy másik szemszögből, a helyzetet ugyanúgy megélem, mintha a történések ugyanúgy jönnének, csak épp most mintha valaki más szemszögéből látnám. És persze mintha tudnám mi lesz a vége, csak most újra nem tudok semmit sem tenni ellene, de már tudom mi lesz a vége. Párom tavalyhoz hasonlóan ugyanannyi időt fog a családjával tölteni. Néha felkelek és összezavarodok egy pillanatra, mert nem tudom milyen év van most. Még az is eszembe jutott, hogy beszélnem kellene apámmal, aki tavaly ilyenkor halt meg. Teljesen összezavarodtam. Úgy váltunk el a párommal mikor felült a buszra, mint egy normális kapcsolatban szokás. Amióta elkezdtük rendbe rakni a kapcsolatunkat a szexuális életünkkel sem volt semmi probléma, sőt, új dolgokat is kipróbáltunk (persze arra gondosan ügyeltünk, hogy olyan dolgokat amiket mindketten szeretnénk). Bíznom kéne benne, de valahogy nem megy, nem áll össze a kép a fejemben, hogy valójában most hol is tart a kapcsolatunk, talán megint megcsal, de hisz az lehetetlen, nem tenné tönkre ami kettőnk között van hiszen látom rajta, hogy boldog velem. Ő is többször mondja. Kis cetlikre írja fel hogy szeret és a zsebembe csúsztatja. Ezek ilyen apróságok, amiket egy ember szerintem nem képes megjátszani. De akkor mikor a családja a közelében van miért viselkedik úgy mint a nővére? Melyik a valódi énje? Az akinek én látom vagy amilyennek a családja előtt mutatkozik? Mit tegyek, mielőtt valami rossz történne újra kettőnkkel? Mikor tudatosult mindkettőnkben, hogy a megcsalás után újrakezdjük, ő mély depresszióba esett (én megértően és bizalommal teli vágtam újra bele, megpróbáltunk külön élni (2 hétig bírtuk), nem találkozni (2 nap), de nem tudtunk egymás nélkül létezni; talán bűntudatot érzett a tettei miatt?) Legalább 2 hónapig rengeteget aludt és nem akart emberek közé menni, arról nem is beszélve, hogy titkolnia kellett engem a családja előtt. Azóta már tudnak rólam és elmondása szerint, nem akarnak kettőnk közé állni. Könyörgöm, segítsen, úgy érzem ebbe az egészbe lassan beleőrülök. Már-már azon gondolkodtam, hogy békésen megpróbálok szakítani párommal, mert nem bírom idegileg és még egyszer nem tudnám végigcsinálni azt, ami alig egy éve történt a szakításunk után.
Péter



Kedves Péter!
Sajnos csak most tudok válaszolni, remélem, még nem késő! Azt mondják a bölcsek, nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba belelépni. Sem kedvese, sem Ön nem ugyanolyan, mint egy évvel ezelőtt. Ön most annyira fél, hogy ezzel komoly bajt okozhat a kapcsolatuknak. A hasonlónak tűnő dolgokat azonosnak képzeli az előző évben történtekkel. Rémképeit valóságnak éli meg, gyanakszik, nyomul. Ez szerintem nem fog kedvesének tetszeni, emiatt akár sértetten, flegmán fog reagálni. Tolakodásnak éli meg az Ön megkereséseit. Lassabban, lágyabban kellene! Ha Ön félelmei miatt görcsös, akkor jobb, ha megvárja, míg párja hazatér. Azután elmondhatja, hogy mennyire aggódott, és kérheti, máskor ügyesebben oldják meg, ha távol kell tölteniük egymástól valamennyi időt! Ne féljen, és semmiképpen ne vádaskodjon, mert az mindent elronthat!
Máriás Móni




Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés