2024. Március 28. csütörtök
Első kísérletek a látásjavításra -  Szemüveges nemzedék -  Fordulat: a segédeszközök műtéttel feleslegessé tehetők -  Pár perces beavatkozás
Bizonyos életkoron felül alig akad olyan ember, aki ne szorulna látáskorrekcióra: 45-50 éves kor felett legtöbben szemüveggel, kontaktlencsével bajlódunk, amely az idősödő szeműeknek segít visszaállítani a megfelelő látásélességet. A szemüvegnek mindig a kezünk ügyében kell lennie, és sok bosszúságot okoz naponta. Ha megelégelte a vesződségeket, gondoljon rá: van mód arra is, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljon az összes látásjavító segédeszköztől.

A nem tökéletes látás megnehezíti az életet, így a történelem kezdete óta törekszik arra az ember, hogy idővel romló látását a lehető legteljesebb mértékben korrigálja.

Szemuvegesek

Első kísérletek a látásjavításra

Az ókorban látáskorrekcióra még alig-alig volt mód, bár Senecáról fennmaradt az az anekdota, hogy vízzel telt üvegpalackon keresztül felnagyítva olvasta a könyvtekercsek betűit. Néró pedig állítólag smaragdon keresztül nézte az amfiteátrumban a gladiátorviadalokat. Kétezer évvel ezelőttről pedig egy irodalomkedvelő római patríciusról jegyezték fel, hogy mivel elhomályosult a látása, vásárolt magának egy írni-olvasni tudó rabszolgát (ritka kincs lehetett!), hogy felolvastasson vele magának. Egy évezreddel később, a kolostorok írástudó, kódexíró szerzetesei ún. olvasóköveket, kezdetleges, félgömb alakú nagyítóüvegeket használtak aprólékos betűvetésükhöz, mások kéziratainak olvasásához. Azt az eszközt pedig, amit már szemüvegnek nevezhetünk, a XIII. században Roger Bacon írta le: "Ha valaki egy olyan kristályból vagy üvegből készült gömbszeleten át vizsgálja a tárgyakat, amelynek magassága kisebb, mint a sugara, e tárgy konvex oldalát pedig a szeme felé fordítja, akkor vizsgált tárgyak számára nagyobbnak tűnnek… Mindezek okán egy ilyen tárgy hasznos eszköz lehet az idős emberek és mindazok számára, akiknek gyenge a látása". Száz évvel később pedig már a szem elé illeszthető szemüvegek is megjelentek. Sokáig csak konvex (domború) lencsét készítettek, majd a 16. században megjelentek az első konkáv (homorú) lencsék is, melyekkel a rövidlátást lehetett korrigálni. Jó ideig kellett várni a kétoldalt rögzített, fülre támaszkodó, stabil szemüvegekre is, sokáig dívott a féloldali „lornyon” és a selyemszalagon lógó, kézzel a szeme elé tartott szemüveg is. Kevesen tudják, hogy, ha kezdetleges formában is, de már a XVIII. században megpróbálkoztak a bifokális lencsével is. A kontaktlencse ötlete is felmerült, de csak jóval később valósult meg, hiszen sokáig a technika színvonala nem tette lehetővé a közvetlenül a szemre tehető lencse alkalmazását.

Szemüveges nemzedék

Már eleink is sokat kínlódtak tehát a látásjavító segédeszközökkel, pedig a tökéletes látásélesség inkább a modern világunkban vált ennyire fontossá. Ma tanulmányaink, munkánk, szórakozásunk, kedvteléseink egyaránt igénylik a kis dolgok, jelek, távoli tárgyak tűéles megkülönböztetését. Ráadául a fejlett civilizáció vívmányai nemcsak igénylik az éleslátást, hanem valószínűleg erősen igénybe is veszik a szemet, így érett felnőttkorban már többségünk rászorul valamilyen segédeszközre. Nem ritkán többfélére is szükségünk van. Kell egy „utcai”, egy az autóvezetéshez, egy a tévénézéshez, egy olvasószemüveg, esetleg a munkahelyre, képernyő előtti használatra is tartunk egyet, amely védi a szemet a monitorsugárzástól, van esetleg sötétített lencséjű, amelyet éles fényben vagy éjszakai vezetéshez használunk, sokan kipróbáltuk a bifokális lencséjűt is, hátha egyben lehetne a kétféle dioptria-problémára megoldást találni, és a biztonság kedvéért beszereztünk egy vészhelyzetben bevethető tartalék szemüveget is. Mindez persze kedvezőtlen hatással van az egész életminőségünkre. Nem kell ahhoz szórakozott professzornak lenni, hogy előforduljon valami baleset a szemüvegünkkel vagy a kontaktlencsénkkel: otthon marad, elveszik, leesik, elreped, eltörik, elromlik, bepárásodik, akadályoz a sportolásnál, strandon, labdajátékoknál, amikor meg a legjobban kellene, a táska aljára bújik, és még hosszan sorolhatnánk.

Fordulat: a segédeszközök műtéttel feleslegessé tehetők

Az orvostudomány és a technika fejlődése ma már lehetőséget ad arra, hogy a látásjavító eszközöket végleg fiókba tehessük: a legtöbb, látásromlást okozó szemészeti gond egyszeri korrekciós műtéttel véglegesen megszüntethető. Minél aktívabb életet él valaki, annál nagyobb megkönnyebülést jelenthet számára, ha megszabadulhat a szemüvegétől vagy kontaktlencséjétől, úgy, hogy élesebben láthat,  mint korábban a látásjavító segédeszközzel. A lézeres látásjavítással visszanyerhető a tökéletes éleslátás, megszüntethetők a szem optikai hibái, kezelhetők a látásromlás hátterében álló leggyakoribb szemproblémák, így a rövidlátás, a távollátás, a belső szemtengelyferdülés (asztigmia), az öregszeműség.

Pár perces beavatkozás

Mérlegelve a várható előnyöket, a gazdaságossági szempontokat, évről évre egyre többen döntenek a lézeres látásjavítás mellett, amely egyszer és mindenkorra megszabadítja őket a szemüvegtől. A lézerrel végzett dioptriakorrekció ma már nem álom, hanem több évtized, és sokmillió műtét tapasztalatára támaszkodó rutineljárás. A fájdalommentes, biztonságos, hatékony beavatkozás ambulánsan végezhető, és mindössze néhány percig tart. A beavatkozás nem terheli meg a szervezetet, nincs szükség betegszabadságra, a páciens kórházi tartózkodására, különösebb kíméletére sem.


Szerző:

Kiss Éva
2019. 04. 17.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés