Nyomtatás 
Forrás: Vital.hu (http://www.vital.hu)

Csontritkulás: Korral jár?

A "csontritkulás" kifejezés főként a nőket érintő, súlyossá vált formában akár mozgásképtelenséget is előidéző betegséget takar. Életkorral együtt járó csonttömegcsökkenésről van szó, amelyet azonban bizonyos életmódbeli változásokkal és táplálkozási szokásokkal kedvezően lehet befolyásolni.

Míg a gondtalan gyermek- és ifjúkorban a csontfelépítés az uralkodó állapot, életünk második felétől (35 éves kortól) ez a folyamat a visszájára fordul, és a csonttömeg leépülése válik jellemzővé. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a csontritkulás (osteoporosis) napjaink betegsége, bár ez a kijelentés némi magyarázatra szorul.

Napjaink betegsége, mert:
• magasabb életkort érünk meg. Időszámításunk kezdetén 35-40 évig éltek az emberek, ez idő alatt a csontszövet tartóssága megfelelő volt;
• az ember kiegyenesedett testtartást vett fel. A gerincoszlop és a csontváz máig sem tudott megbarátkozni a terhelésváltozással. A négylábú állatok általában nem szenvednek az osteoporosis tüneteitől;
• kényelmesebbé vált az életünk, keveset mozgunk. A közlekedési eszközök és a nehéz fizikai munkát kiváltó gépek megfosztanak bennünket a mozgás szükséges mennyiségétől.

Első gyanújelek

A csontritkulás kisebb-nagyobb mértékben szinte mindenkit érint, aki megfelelően magas életkort ér el. Kezdetére jellemző, hogy a beteg hosszú éveken át panaszmentes, nem észleli a lappangva zajló folyamatot. Az első tünetek leggyakrabban bizonytalan jellegű hát- és gerinctáji fájdalmak formájában jelentkeznek; az osteoporosis gyanúját veti fel, ha a fájdalom ágynyugalomra erősödik, mozgásra pedig enyhül. Szintén jellemző a hátrahajláskor fokozottan jelentkező háti fájdalom.

Akár törés is

Ez a kezdetben csupán enyhe panaszokat okozó megbetegedés később súlyos tünetekkel jár, fokozódik a fájdalom, és a törést szenvedett betegek akár rokkanttá is válhatnak. Magyarországon a csontritkulás következtében kialakuló combnyaktörések száma évenként 15 000; több nő hal meg combnyaktörés szövődményei következtében, mint mell, méhnyak- és méhtestrák miatt. Ha a csonttömeg jelentősen megfogyatkozott, már kis sérülés is törést okozhat.

Hátrányban a nők

A betegségben szenvedők 90%-a nő, aminek oka a változás korában beálló hormonális változásokban keresendő. Ha a petefészekben csaknem teljesen megszűnik a tüszőhormon-termelés, akkor a csontlebontó folyamatok felgyorsulnak. Emellett a nők azért is veszélyeztetettek, mert a terhesség alatt a magzat csontjainak egészséges fejlődéséhez is nagy mennyiségű kalciumra van szükség, s a terhes nő gyakran figyelmen kívül hagyja a szervezet megnövekedett kalciumigényét.

Nagyobb a csontritkulás rizikója azokban a nőkben, akik vékonyak, fiús testalkatúak; a klimax előtt eltávolították petefészküket; a fehér, illetve az ázsiai rasszhoz tartoznak. Mérsékelten veszélyeztetettek azok, akik kalciumszegény étrenden élnek, fokozott mennyiségű alkoholt fogyasztanak és dohányoznak. Szintén veszélyesek a radikális, helytelen fogyókúrák. Ma már sokféle fogyókúrás program közül választhatunk, ügyelni kell arra, hogy a szervezet hozzájusson a számára szükséges vitaminokhoz, nyomelemekhez. Fogyni okosan is lehet!

Két fő típus

Megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos csontritkulást, aszerint, hogy ismert-e a kórfolyamat lényege vagy sem. Elsődleges osteoporosisról beszélünk akkor, ha maga a betegség a lényeg, és oka többnyire ismeretlen. Ilyen pl. az időskori csontritkulás vagy a férfiak idős kor előtti, ismeretlen eredetű csontritkulása, de szintén ide tartozik a szerencsére nagyon ritka fiatalkori osteoporosis. Szokás ide sorolni a nőkben a klimax után kialakuló csontritkulást, bár ennek oka már jórészt ismeretes.

A másodlagos csontritkulás kategóriájába tartozik az egyéb bántalom következtében kialakuló osteoporosis. A cukorbaj, az idült vesebetegség, alkoholizmus, tartósan szedett szteroid hormonkészítmények, valamint néhány szintén hosszasan szedett gyógyszer (pl. epilepszia elleni szerek, heparin és származékai) másodlagos csontritkulást okozhatnak. Másféle felosztása is létezik a betegségnek. I. típusú a csontritkulás akkor, ha döntően a csont belső állománya károsodik (ennek oka elsősorban a tüszőhormonhiány, ide tartozik a klimax után kialakult csontritkulás); II. típusú, ha a csont teljes állományának megkevesbedéséről van szó, ami főleg időskorban fordul elő, és jellegzetes tünete a csípőtáji törés.

Vegyük sorra, mit tehetünk a megelőzés érdekében. Napi 30 perc torna csodákra képes. Ha erősítjük izmainkat, akkor a közvetlenül alatta lévő csontokat olyan mechanikus inger éri, melynek hatására javul a csontszövet vérellátása, valamint a csontfelépítésért felelős sejtek is aktivizálódnak. A mozgásszegény életmód tehát nemcsak az izomzat sorvadásához, összeeséséhez vezet, hanem a csontleépítés folyamata is felgyorsul. A sérült csontokra azonban nem minden tornagyakorlat hat kedvezően, szakember véleményét kell kikérnünk, mielőtt bármilyen gyakorlathoz hozzáfognánk.

Táplálékkal, vitaminnal

Törekedjünk ara, hogy még fiatal korban kialakítsuk a maximális csonttömeget. A kalcium a csontok épsége szempontjából létfontosságú anyag, ezért a kalciumbevitelnek el kell érnie a napi 1000-1500 mg-ot. Napi egy liter tej, 10 dkg sajt (különösen az Ementáli és a Parmezán), egy-egy kefir vagy túró fogyasztásával már el is értük a kívánatos mennyiséget, de ha a táplálék nem fedezi a szükségletet, a kereskedelemben kapható kalciumpótló készítmények fogyasztása is indokolt.

A K- és D-vitamin jelenléte szintén nélkülözhetetlen a csontok egészsége szempontjából, ez utóbbi teszi lehetővé a kalcium felszívódását a belekből.

Vizsgálatok

Ha felmerül az osteoporosis gyanúja, először is azt kell meghatározni a szokásos fizikális vizsgálatot követően és egyéb csontanyagcsere-betegségek kizárása után , hogy a csontok ásványianyag-tartalma milyen mértékben csökkent.

A csontritkulás fennállására korábban hagyományos röntgenfelvételekkel derítettek fényt, ennek azonban nagy hátránya, hogy csak akkor mutat kóros elváltozást, ha a betegség már jelentősen előrehaladott állapotban van. A korai diagnózis felállításához ma igen korszerű csontsűrűségmérő készülékekkel rendelkezünk, melyek hazánkban is országszerte igénybe vehetők. Segítségükkel nemcsak az osteoporosis fennállására következtethetünk, hanem pontosan kimutatható az is, hogy a vizsgált csont milyen állapotban van, milyen az ásványianyag-tartalma, az ún. sűrűsége.

Ha komolyra fordul...

Ha már fennáll a betegség, a kezelés alapját a megfelelő mennyiségű kalciumpótlás képezi. A változás korában lévő nőknél ha nincs ellenjavallat a kalciumpótlás mellet ún. hormonpótló kezelés lehetséges, aminek hatására csökken a csontlebontási folyamat. Jelenleg tablettás illetve bőrtapaszos formában alkalmazható e kezelés, de hamarosan újabb megoldások is megjelennek, ilyen pl. a bőrre kenhető zselé. A hormonpótló kezelés hatására csökken a csonttörés kockázata is, de számottevő eredményt csak tartós szedés esetén várhatunk (8-10 év!). A kezelés alkalmazása során rendszeres ellenőrző emlővizsgálaton kell részt venni.

Azoknak, akik nem kívánnak élni a hormonkezelés kínálta lehetőségekkel, további kezelési eljárások ajánlhatók. A csontlebontási folyamatokat gátolja a pajzsmirigy C sejtek által termelt kalcitonin hormon is gátolja, melyet injekció vagy orrpermet formájában alkalmaznak.

Kiváló csontlebontást gátló terápiás lehetőség az ún. biszfoszfonátok, amelyek a kalcitoninnál jóval hatékonyabbak, s tartós kezelés esetén a csonttömeget is növelik. Az eljárás hátránya, hogy nagyon drága.

Ha bebizonyosodik, hogy a szervezetben nem elegendő a D-vitamin mennyisége sem, azt szintén pótolni kell. E terápia alkalmazása során figyelembe kell venni a veseműködés minőséget is, előzményben szereplő vesekő vagy annak megléte a D-vitamin kezelés ellenjavallatát képezi.

Napjainkban a kiváló diagnosztikai módszereknek köszönhetően már időben felfigyelhetünk az osteoporosis első jeleire. Ne feledjük, hogy bár a betegség genetikai örökség is lehet, mégis sokat tehetünk annak érdekében, hogy elkerüljük.



A cikket a vital.hu-n az alábbi címen találja meg:
http://www.vital.hu/themes/sick/osteopor1.htm