Mint életünk minden nagy biológiai vagy társadalmi fordulópontja (kamaszkor, munkába állás, családalapítás, szülés), a megöregedés is kritikusan érinti az egyén lelki jelenségeit. A 60 év körüli korosztály számos vonatkozásban új helyzetben találja magát. Észre kell vennie, hogy bármilyen egészséges is, teherbírása csökken. Gyakran azonban ebben a korban egészsége is kezd megrendülni, a korábban fel sem vett átmeneti betegségek nehezebben viselhetővé, hosszabb időtartamúvá válnak. Folyamatosan romlanak az érzékszervek, elsősorban a látás és hallás, s ez újra és újra próbára teszi a külvilággal és az önmagukkal szembeni tűrőképességet. Megjelennek az idültté váló panaszok, a mozgásszervi eltérések és fokozatosan azok a kórképek, melyek miatt "most már örökre" gyógyszerszedésre kényszerülnek, mint például a magas vérnyomás, a keringési zavarok, elsősorban a szív és az agy keringési problémái.

A leggyakoribb időskori pszichés zavarok

Elsőként kell említeni a szorongást, mely különösen az arra korábban is hajlamosaknál jelentősen felerősödik. Bizonytalan és kínzó félelemérzés ez, a testi és lelki erő fogyása, a jövőkép elhomályosodása miatt. Aggodalom a gyermekeinkért, unokáinkért, hiszen "a világ egyre durvább és erőszakosabb".

A szorongás mellett szinte szükségszerűen megjelenik a depresszió is, a kilátástalanság érzése, a hangulati nyomottság, kedvetlenség, érdektelenség, örömtelenség tüneteivel. Sok esetben a depresszió "maszkírozott" formát ölt, az egyébként kisebb jelentőségű testi panaszok erősödnek fel és válnak elviselhetetlenné. Az állandó, ok nélküli fáradtság, gyengeség, fejfájás, alvászavar, étvágytalanság, fogyás, gyomor- és bélpanaszok hátterében igen sok esetben ez áll. A depresszióban szenvedőt úgy kell elképzelnünk, mint aki állandóan sötét szemüveget hord, és ezen a szemüvegen át látja a világot és önmagát is. A kellemetlen eseményeket sokkal kellemetlenebbnek éli meg, a közömböseket rossznak és a kellemeseket egyáltalán nem veszi észre. A gondolkozás egyre inkább beszűkül és csak a bajokra koncentrál.

A kor előrehaladtával a gondolkozás minősége szükségszerűen változik. A figyelem és elsőként a rövid távú, majd a hosszú távú emlékezés funkciói romlanak, az új befogadása egyre nehezebb a gondolkozás merevebbé válása miatt. Ha ugyanakkor az információs hálózat is beszűkül, az idős ember egyre inkább eltávolodik a reális világtól, egyre inkább magára marad. Hajlamossá válik bizonyos dolgokat félreérteni, félremagyarázni, s részben emiatt is, egyre bizalmatlanabb lesz.

Segíteni önmagunkon és másokon

A gondolkozás minőségi változásába nemcsak az előbbiek, azaz a negatívumok tartoznak. Az idős ember, éppen korábbi tapasztalatai, valamint tudásának felhalmozódása és letisztulása miatt magasabb szintről képes látni az eseményeket, mint a fiatal. Összefüggéseket ismer fel, ítéletalkotása több pilléren nyugszik. Nem véletlen, hogy Homérosz Nesztórról, a Tróját ostromló görögök tanácsadójáról mint bölcs és megbecsült, sokat tapasztalt öregről ír. Ez a bölcsesség pedig az öregkor ajándéka.

De más téren is tapasztaljuk az idős ember személyiségének pozitív változását. Éppen azért, mert nem vonja el figyelmét számos, utólag fölöslegesnek bizonyuló esemény, ítéletei higgadtabbak, fegyelmezettebbek, érzelmi viharok kevésbé sodorják el őket. Erejükkel, idejükkel jobban tudnak gazdálkodni, ízlésük kifinomultabb, türelmesebbek és elfogadóbbak, mint korábban. Hány nagyszülőunoka kapcsolat igazolja ezt, akkor is, ha a súrlódások itt is szükségszerűen jelentkeznek.

Az idős ember feladata

Egészében véve, személyiségünk alakulásáért nagymértékben felelősek vagyunk. Tudatosan is igyekeznünk kell, hogy nyitottabbak maradjunk, érdeklődésünket ne veszítsük el, ne engedjük indulatainkat úrrá lenni érzelmeinken és cselekedeteinken, ne váljunk önzővé, és úgy próbáljunk meg segítőkészek lenni, hogy ne váljunk teherré a környezetünk számára.

Természetes, hogy időnként érnek bennünket kudarcok, de tanuljunk belőlük, és lépjünk át rajtuk. Az emlékezet romlása ellen nemcsak gyógyszerekkel (keringésjavítók, agyi anyagcsere-fokozók) lehet küzdeni, hanem folyamatos tréninggel is (tanulás, olvasás, keresztrejtvény).

Az orvos feladata

Nem kicsi az orvos felelőssége, hiszen az élet meghosszabbításánál az élet minőségének megjavítása fontosabb. Bármely szinten is dolgozik az egészségügyben, fel kell ismernie a szorongást, a depressziót, hiszen ma számos olyan korszerű gyógyszer adható, melynek kevés a mellékhatása, szedhetik idősek és különböző súlyos szervi betegségben szenvedők is, és nagyságrendekkel javíthatja a megfáradt, megkeseredett, a halált mint megváltót vágyó emberek életét.

A család és a társadalom feladata

A közeli és távolabbi környezet, a család és a társadalom feladata az előbbiekkel azonos jelentőségű és nem kizárólag anyagi természetű. Ahogy az öregeken számon kérjük a türelmet, megértést és elfogadást, úgy a fiatalabb korosztályoknak is meg kell teremteniük önmagukban ugyanezt. Hiszen a világ így kerek és egész, újszülöttől aggastyánig mindenkinek megvan benne a helye, s az emberi faj legemberibb jellemzője, hogy társas lény, gondolkozó lény és érzelemvilággal rendelkező lény.