Nyomtatás 
Forrás: Vital.hu (https://www.vital.hu)

Ha nem jön álom a szemére: alvászavarok

Egy egészséges felnőtt hozzávetőlegesen napjának harmadát tölti alvással. Az alvásigény természetesen egyénenként változó. Van, akinek 5 óra pihenés is elegendő ahhoz, hogy felébredve frissnek és kipihentnek érezze magát, másoknak mindehhez 10 óra alvás szükséges. Sokan vannak azonban, akik egy átzakatolt nap után sem tudnak "kikapcsolni". ők egész éjjel nyugtalanul hánykolódnak vagy még azelőtt felébrednek, hogy kipihenték volna magukat. A különböző alvászavarok sajnos gyakoribbak, mint gondoltuk.

A szakirodalmi adatok szerint ma a lakosság mintegy fele szenved különböző fokú alvászavaroktól, ennek ellenére elmondható, hogy a legelhanyagoltabb egészségügyi problémák közé tartozik. A rendkívül káros gyakorlatnak több oka is van. Az egyik, hogy az álmatlanságtól (inszomniától) szenvedőknek csupán a töredéke fordul problémájával szakorvoshoz, többségük különböző öngyógyítási technikákkal (altató, alkohol stb.) küzd a kellemetlen tünetek ellen. A másik ok az általános orvosképzés jellegéből következik: az alvászavarokkal kapcsolatos ismeretek sajnos a szakmai közönség körében sem elég alaposak.

Mi az inszomnia?

Általános értelemben véve inszomniának nevezik azt, ha az alvás mennyisége, minősége vagy időzítése olyan mértékben változik meg, hogy már nem elégíti ki a szervezet igényeit. Valójában nem önálló kórképről van szó, az álmatlanság sokkal inkább valamely betegség vagy kóros állapot tünete. A klinikai gyakorlatban ezenkívül sokszor tapasztalt jelenség, hogy az inszomnia bizonyos betegségek (depresszió, szorongás, alkoholizmus) kialakulásának első jele. Mindebből következik, hogy kezelésénél nem elegendő a tünetek – azaz a rossz alvás – kellemetlen hatásainak enyhítésére törekedni, ennél jóval fontosabb és célravezetőbb az inszomnia mögött rejlő okokat feltárni és azokat kezelni.

Okok

Az inszomniának számos oka lehet, melyek közül egyszerre akár több is közrejátszhat a probléma kialakulásában. Az első és legegyszerűbb ok mondhatni civilizációs jellegű: felgyorsult világunkban sokan egyszerűen nem alszanak eleget, sajnálják rá az időt. Az életmódbeli tényezők mellett munkahelyi és otthoni feszültség, gyógyszerek, valamint egyéni tényezők és adottságok is szerepet játszhatnak a krónikus kialvatlanság kialakulásában.

Máskor az alvás minősége nem kielégítő. Ilyen esetekben az alvás gyakorta megszakad, ezért csupán felszínes, nem pihentető alvásról beszélhetünk, noha az alvás időtartama elegendőnek mondható. Egyes betegségek, valamint azok tünetei (pl. éjszakai vizelési inger, hőhullámok), továbbá bizonyos gyógyszerek mellékhatásai tipikusan ilyen panaszokat okoznak, bár többnyire e problémák együttesen jelentkeznek.

Az alvás idejének csökkenése pszichés okok miatt is bekövetkezhet, a szorongás egyik tünete, hogy kitolódik az elalvás ideje, míg a korai ébredés inkább a depresszió jele. Természetesen ezekben az esetekben is romlik az alvás minősége, csökken annak frissítő hatása.

Következmények

A nem kielégítő mennyiségű és minőségű alvásnak természetesen számos negatív következménye lehet, hiszen az alvászavarok a nappali működést is erősen befolyásolják. A kialvatlanság frusztrációt okoz, ami dühvel, haraggal, szorongással járhat. A különböző pszichés jellegű hatások (szorongásos kórképek, hangulatzavarok, alkoholizmus, magasabb öngyilkossági ráta, gyógyszerfüggőség, társkapcsolati zavarok, szociális elszigetelődés, szexuális problémák) mellett azonban az inszomnia számos szomatikus problémát, mindenekelőtt gasztrointesztinális és kardiovaszkuláris betegségeket is okozhat.

Nem meglepő, hogy az alvászavarok következtében romlik a páciensek munkahelyi teljesítménye, sokkal többet betegek és többször annyi balesetet is okoznak, mint jól alvó társaik. A megfelelő minőségű és mennyiségű alvás hiánya az életkilátásokat is jelentősen rontja: egy külföldi vizsgálat adatai szerint a 6 óránál kevesebbet alvók halálozási aránya 70%-kal volt magasabb az ennél többet alvó kontrollcsoport tagjainál rögzített értékeknél.

Kezelés

Az inszomnia kezelését a szakemberek az azt kiváltó okok feltárásával kezdik, ugyanis az akut, átmeneti inszomniás panaszok egy része a kiváltó ok megszűnése után spontán elmúlik. Az ilyen, viszonylag egyszerűbb esetekben nem szükséges az alvásdiagnosztikai vizsgálat. A tisztázatlan eredetű panaszoknál, hatástalan terápia vagy krónikus inszomnia esetén azonban már elengedhetetlen a szakorvosi konzílium, illetve a szakirányú kivizsgálás.

A krónikus inszomnia kezelése nehéz, időigényes, mind a beteg, mind az orvos részéről sok türelmet igénylő feladat. Az inszomnia terápiájának alapja azonban az, hogy a gyógyszeres kezelés mellett fontos hangsúlyt kapjanak a pszichoterápia eszközei is, melyek megfelelő alkalmazása nélkül nem számíthatunk sikerre.



A cikket a vital.hu-n az alábbi címen találja meg:
https://www.vital.hu/themes/psyc/alvaszav1.htm