Nyomtatás 
Forrás: Vital.hu (http://www.vital.hu)

A szénanátha kezelésének homeopátiás lehetõségei

Az utóbbi évtizedekben az allergiás megbetegedések gyakorisága a civilizált országok népessége körében jelentősen emelkedett, miközben ellentmondásosnak tűnően a környezethez fűződő közvetlen kapcsolat egyre inkább háttérbe szorul, különösen a városias életforma következtében.

Ezzel párhuzamos jelenség, hogy a heveny fertőző megbetegedések gyakorisága az emberiség történek korábbi időszakaihoz mérten jelentősen csökkent, nem utolsó sorban a tömeges oltások gyakorlata miatt. A betegségek dinamikájának elemzése közelebb hozhat bennünket annak megértéséhez, hogy miért oly gyakori, oly emblematikus mai kultúrvilágunkban az allergiás kórképek egyre többeket érintő problémája.

Akut gyulladások esetén a szervezet egyszeri heves kísérletet tesz idegen élőlények (kórokozók) vagy idegen testek eltávolítására, aminek során a lezajló betegségi folyamat alatt fokozódik a védekezőképesség és erősödik szervezeti szinten az integritás. Amennyiben azonban ez az időről időre szükséges funkcionális reagálás a környezeti ingerekre elmarad, illetve gátlást szenved, akkor ellenhatásként kialakul a szerrezet fokozott érzékenysége a külvilág bizonyos, gyakran kis koncentrációjú anyagaival szemben, azaz allergiás fogékonyság jön létre.

A szervezet hibás működése következtében az intenzív és fel nem dolgozott érzékszervi ingereket, a különböző természetes és szintetikus anyagokat illetően fokozódik a saját és a nem saját felismerésének gyengesége. Az akut gyulladásos folyamatoktól az allergiás kórképekig a betegségi dinamika krónikussá válása figyelhető meg, és a folyamat kívülről befelé irányul, ezért terápiás szempontból nehezebben is kezelhető. Gyakran megfigyelhető jelenség, hogy az allergiás betegségi folyamat először a bőrön jelenik meg, majd a felső légutak és a szem nyálkahártyáit érinti, illetve súlyosabb esetekben belső szinteken, asztmatikus formát öltve mutatkozik meg.

Szénanátha

Az allergiás nátha heveny, szezonális formája a szénanátha, míg ismeretes az egész éven át tartó (perenniális) kórforma is. A szénanátha a legelterjedtebb az összes allergiás megbetegedés közül, előfordulási gyakorisága Európában 10-15%-os, leggyakoribb megjelenési időszaka a kamaszkorra (10-20 éves kor közé) esik. Jellemző az allergiás nátha megjelenési formáira a szezonálisan (pollenszezonban) vagy egész évben fennálló tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, túlzott nyálkatermelődés, orr, torokés szemviszketés, gyakori a kötőhártyagyulladás, a torokgyulladás. A szénanátha tüneteit általában a levegőben terjedő pollenek, tavasszal a fák, nyáron és ősszel a fűfélék és a gyomnövények pollenjei váltják ki.

A szénanátha legelterjedtebb kezelési módszerei közé tartoznak a kémiai gyógyszerek, melyek elsődlegesen a betegség sejtszinten történő kifejlődését gátolják, például a váladékképződést, a gyulladáskeltő és hörgőszűkületet kiváltó mediátoranyagok receptorokhoz kötődését akadályozzák meg.

Hiba a védekezőrendszerben

Mint alternatív megoldás, homeopátiás oldalról megközelítve fontos hangsúlyozni, hogy itt (is) egyénenként eltérő jellegzetességű problémáról van szó: a felső légutak és a szem nyálkahártyája fokozottan érzékeny a levegő összetételének változásaira, különös tekintettel a levegőben keringő szennyező anyagokra, illetve az idegen természetű fehérjeanyagokra. A hiba alapvetően a beteg személy védekezőrendszerében keresendő, mivel az túlságosan hevesen reagál a környezeti ingerekre, amelyek elkerülése legtöbbször nagy nehézséggel jár.

Túlságosan leegyszerűsítő és egyoldalú megközelítés az a nézet, miszerint elég kiirtani bizonyos növényeket, és a probléma ezzel megoldást nyer. A betegség kezelése során komplex módon kell a problémát megközelíteni, vagyis a lehetőségekhez mérten törekedni kell a kiváltó tényező elkerülésére, illetve olyan kíméletes és hatékony gyógyszerezés folytatására, amellyel kiváló terápiás eredményesség és gyakorlatilag teljes mellékhatásmentesség érhető el.

Homeopátiás szerek a szénanátha ellen

Sok hasznos homeopátiás szer létezik a szénanátha gyógykezelésére, melyek kiválasztásakor mindig a domináns, ún. vezető tünetet vesszük alapul. A monokomponensű készítmények közül szóba jöhet a teljesség igénye nélkül a Sabadilla officinalis (hevesgörcsös tüsszögési rohamok, orrdugulás, lágy szájpad viszketése, beteg állapota romlik a szabad levegőn, javul a melegtől), a Nux vomica (reggeli heves tüsszögési rohamok, bőséges vizes orrfolyás, melyet a szabadban orrdugulás vált fel). Az Allíum cepa tünetei: tüsszögés, erős könnyezés, orrkörnyéki bőrt kimaró orrváladék, a beteg állapota javul a friss levegőn, meleg szobában tartózkodás negatív hatású.

Solanum dulcamara esetén a frissen kaszált széna a kiváltó ok, sok tüsszögés, könnyezés, szemhéjszél gyulladása, orrfolyás és orrdugulás váltakozása figyelhető meg. Arsenicum album a szere azoknak a fázós egyéneknek, akik égető, maró vizes orrváladéktól szenvednek, orrdugulással küszködnek és panaszaikat a meleg minden formája enyhíti, a Pulsatilla pratensisra ennek ellentéte, azaz a nem maró váladékok, orrdugulás a meleg helyiségben és az orrfolyás szabad levegőn a jellemzők.

 


A cikket a vital.hu-n az alábbi címen találja meg:
http://www.vital.hu/themes/alter/hpatia4.htm