„Bár a mostani egy igen kis kutatás, eredményei jelentős hatással lehetnek a fiatalok sportolási szokásaira – nyilatkozta Dr. Jeffrey Bazarian, a Rochester Egyetem Egészségügyi Központjának sürgősségi ellátás tanszékének docense. – A legfontosabb, hogy kiderítsük, van-e egy bizonyos ütésszám, amely fölött már fennáll az agysérülés veszélye. Ha pedig sikerült megállapítanunk, akkor mindent meg kell tennünk, hogy a játékosok ne érjék el ezt az ütésszámot.”

A szakember és munkatársai kilenc sportoló és hat átlagember életét kísérték figyelemmel egy éven keresztül, majd összehasonlították a kutatás elején és végén készült MRI-felvételeiket. Bár a vizsgálat alatt a sportolók közül csak egy szenvedett agyrázkódást, hat másik sportolónál is észlelni lehetett az agyrázkódás jeleit, ami a sportolás közben elszenvedett 26-399 enyhébb ütésnek volt köszönhető. Minél több ütést szenvedtek el a sportolók, annál inkább hasonlított az agyuk az agyrázkódásos betegére.

Az eredmények szerint az enyhébb ütéseket elszenvedett sportolók agyának fehérállományában olyan jelentős változások jöttek létre, amelyeket a kontrollcsoport tagjainál nem észleltek a kutatók. „Kutatásaink hozzájárulhatnak a traumás agysérülések személyre szabott kezelési módszereinek kifejlesztéséhez – foglalta össze Bazarian a Magnetic Resonance Imaging című szaklap legfrissebb online kiadásában olvasható tanulmányban. – A jövőben szeretnénk az alapoktól figyelemmel kísérni az agyi változásokat, hogy felmérhessük azok jelentőségét és egészségügyi hatásait.”